10. magyar tétel

Radnóti Miklós
(1909-1944)

Radnóti Miklós a 20. század tragikus sorsú költője, a Nyugat III. nemzedékének tagja. Hozzá kötjük az ekloga műfaját. Költői munkássága kezdetén műveit a bukolikus líra vonásai jellemezték, majd avantgárd és némi nyugatos hatás után eljutott a klasszicizálódásig. Verseit a lírai realizmus jellemzi az 1935-ös Újhold kötettől, művei alapján pontosan követhető, hogy éppen milyen élethelyzetben van. Fontos megemlíteni, hogy ezek a versek ún. szabályozott szabad versek, vagyis a modernség és a hagyomány összefonódik bennük.

A következőkben Radnóti utolsó költői szakaszát fogom bemutatni az általam választott verseken keresztül.
A zsidó származású költő szenvedéstörténete 1940 szeptemberében kezdődött.

 1940-ben hívták először munkaszolgálatra, utolsó behívóját pedig 1944-ben kapta. A szerbiai Bor bányavárosba, a Lager Heidenauba került. A felszámolásra ítélt munkatábort két transzportra osztották. Az egyik ott maradt a táborban, a másikat gyalog indították Németország felé. Radnóti tragédiája, hogy ha nem kéreti át magát abba a transzportba, amelyiket a határ felé indították, valószínűleg túléli a megpróbáltatásokat, mert a tábort hamarosan felszabadították a szovjetek. Mivel azonban nem így történt, a költőt társaival együtt Győr közelében, Abda határában kivégezték.

Megpróbáltatásai során a felesége, Gyarmati Fanni iránti szeretet nyújtott menedéket. Verseivel idilli világot teremtett meg a halállal szemben.
Az 1933-ban keletkezett Mint a bika című versben megjósolta későbbi halálát. Az 1936-os Járkálj csak, halálraítélt című önmegszólíó vers szintén megpecsételődött sorsának verse. A szorongás az énen kívül kiterjed az egész világra, s annak pusztulását kívánja.

Utolsó éveiben sajátos antik műfajt honosított meg, az eklogát. Összesen 8 számozott eklogát írt, de 10-et tervezett, mert i.e. 37-ben Vergilius is 10-et írt (Eclogae=szemelvények) továbbvíve a hexameteres formát, párbeszédes forma  és hozzáadva a politikai tartalmat. A forma és a történelmi helyzet azonossága késztette Radnótit az eklogák írására. 1938 Pásztori Magyar Vergilius kétnyelvű(bilingvis kötet)- felkérték arra, hogy fordítson Vergiliust – 9. ecloga

Az első ekloga a Meredek út (1838) kötetben – mottója Vergiliustól szrmazik, költősorsokat mutat: Federico Garcia Lorca – kivégeztette Franco

                                                               József Attia – Nemet intett e rendre – kilépett az emberhez nem méltó világból

                                                               Radnóti – tölgy, tudja, hogy ki fogják vágni, de addig küzd, ír

4. ekloga – „az égre írj, ha minden összetört”

Ezekben a művekben az emberi barbárság szegül szembe a művészet és a szellem erejével, a kultúra a „sziget” a háborús időszakban.

A következőkben az eddig említett verseket fogom részletesebben elemezni.

Mint a bika

A ~ című vers az 1935-ös Újhold kötet első darabja. Ebben a kötetben jelent meg az igazi, eredeti Radnóti-hang először.
A vers hasonlatra épül, a bika a költő megfelelője és vadságra, erőre, vitalitásra utal.
A 3 strófa 3 idősíknak feleltethető meg, az utolsó versszak feltűnő rövidsége azonban előrevetíti, hogy nincs sok hátra.
Az első versszakban még a harmónia, az erő szerepel. A fiatal, élettel teli bika erejét hirdeti a legelőn. Az egész dinamikus, mozgalmas, verbális stílusú a versszak.
A második versszakban a jelen félelme fogalmazódik meg, azonban a félelem forrása meghatározhatatlan. A bika ösztönösen érzi a bajt. Idézni, miért!!!

 Az olvasó negatív érzetére a megtorpan, a farkascsorda és a sziszegve szavak erősítenek rá. A gondolatjel szünetet tart, elgondolkodtat, előkészíti a sorsvállalás megfogalmazódását. A bika, a költő nem fog megfutamodni, egyetlen kívánsága az emberhez méltó halál.
A harmadik versszak a jövő megfelelője, amiben vállalja sorsát, példát akar mutatni – ez Petőfi-párhuzam. A vers utolsó három szavának dallama kitűnik a többi közül, ezért ez a vers szabályozott szabad versnek tekinthető.

A Mint a bika című versben leírt halál érzése a Járkálj csak, halálraítélt! című műben tudatosul.

Járkálj csak, halálraítélt!
A vers egészében valamiféle fenyegetettség érzés van, ez már az első versszakban érezhető. Az út toposza az emberi életre utal, és megfogalmazódik, hogy a halál bárkire várhat, az élet nem normális menete a háború. Az őszi levél az elmúlásra, a zsugorodás félelmet, rettegést, védekezést asszociál, a sziszeg szó pedig még inkább kellemetlen hatást kelt. Itt van az első egység vége, amely nem feltétlenül egy személyhez szól, inkább általánosít. Önmegszólító vers
A második egység már a költőre vonatkozik, megfogalmazódik az ars poetica.
A hó és a gyermek tisztaságra utal, Jézus alakja pedig a másokért elviselt fájdalmat mutatja.
Az utolsó sorban a sok sebből vérző farkas motívuma mutatja, hogy még az erő sincs biztonságban.
A vers szintén szabályozott szabad vers, a forma szabályozott szabálytalansága áll párhuzamban a világ zűrzavarával.

Hetedik ecloga

A ~ már a bori kötetben található. Radnóti a lágerben írt első költeménye.
Elviekben nincs szerepekre bontva, de a versbeszéd párbeszédet asszociál – Fanni. Egy életkép és egy szerelmi vallomás összefonódását figyelhetjük meg. Pillanatképet kapunk a lágerbéli estéről. Részletesen ír róla, német helyesírással, ami nyomatékosít.
A látványból a képzeletbe vezet át.

Első egység: a tábor realista-naturalista leírása

A foglyok az otthonról/haza/család álmodnak.

A „van otthon” három jelentést hordoz magában. Utal a családi harmóniára, magára a házra és a hazára, amelynek még része a kultúra. A hernyó alapmetaforája a műnek, a vegetatív létre utal, ahol nincs tisztánlátás, csak a kétség (homály, köd), a rémhír. A táborban együtt „él” francia, lengyel, olasz, szerb…, a nemzeti hovatartozásnak nincs szerepe, mindenkit ugyanúgy csípnek a bolhák, zavarnak a legyek – naturalisztikus rész.
A lírai ént eléri a végső közöny, az élet és halál közt már nincs különbség.
A vers egy Horatius idézettel zárul, és Fanninak szól.

A mű alatt ott a pontos dátum, ezután nem sokkal, novemberben társaival együtt kivégezték a költőt és jelöletlen sírba temették. A sír feltárásakor találták meg a bori verseket tartalmazó noteszt Radnóti zsebében. A notesz elejére több nyelven a költő adatai voltak írva.

Összegzés: az idill és a tragikum minden versben összefonódik, a látvány és a látomás egymásra épülnek a versekben. Fanni, a szerelem és a költészet voltak a megtartó erő R. számára az utolsó időkben