mégis

Kinga


Az olimpiai játékok egy nemzetközi, több sportágat magába foglaló eseménysorozat. Az újkori olimpiai játékok sora – az ókori olimpiák mintájára, 1503 év elteltével – 1896-ban Athénben kezdődött el,[1] és minden olimpiád elején tartották meg. Az eseménysorozatot egészen 1920-ig csak nyáron rendezték meg, az első téli olimpiát 1924-ben Franciaország Chamonix nevű városa szervezte meg.[2] A nyári és a téli olimpiai játékokat 1992-ig egy éven belül rendezték,[3] de azóta a nyári játékok az olimpiád első, a téli játékok pedig az olimpiád harmadik évében vannak.

Az első ókori olimpiai játékokat (Görög: [olimpiákoj agónész] (segítség•infó)) az i. e. 776-ban tartották a görögországi Olümpiában,[4] és egészen az i. sz. 393-ig rendezték meg, de ekkor Nagy Theodosius császár minden pogány rendezvényt betiltott, így az olimpiai játékokat is beszüntette – sok évszázados fényes múlt után.[5] Az olimpiai játékok felélesztésének a gondolata Panajótisz Szúcosz görög költő és újságíró fejében fordult meg először 1833-ban, amit a „Halottak párbeszéde” című versében is megfogalmazott. Az első újkori olimpiára emlékeztető rendezvény Evangélisz Zápasz anyagi támogatásával 1859-ben jött létre. Ő állta a Pánhellén Stadion felújítási költségeit is, és ott rendezték meg a hasonló 1870-es és 1875-ös játékokat is.

Ezt szerte a világon újságokban és közleményekben tudatták az emberekkel, a London Review-t például azt írta, hogy „az olimpiai játékok, melyeket évszázadokra abbahagytak, ismételten elkezdődtek! Valóban meglepő hír…, hogy a klasszikus ókori játékokat Athén mellett újra felébresztették.”

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) 1894-ben jött létre a francia Pierre de Frédy, Baron de Coubertin kezdeményezésére.[6] A NOB lett az „olimpiai mozgalom” szíve, az egymás után alakuló nemzeti olimpiai szervezetek összefogója. Ahogy az olimpiai mozgalom nőtt, kialakult a szerkezete, összetettsége. Az olimpia hármas jelszava: Citius Altius Fortius (Gyorsabban Magasabbra Erősebben) lett. Az egymást követő olimpiai játékokon folyamatosan emelkedett a részvevő nemzetek száma, mígnem a létező országok nagy része már képviselte magát az eseményen. A híradástechnika fejlődése nyomán a közönség is egyre nagyobb érdeklődéssel fordult a játékok felé, így vált az olimpia a legnézettebb televíziós sporteseménnyé, de a helyszíneken is mindig tömött lelátók előtt zajlanak a versenyek. Az olimpizmus fejlődése egy idő után már az esemény megrendezésében okozott gondokat, ezért a NOB a megrendezésre kerülő sportágak számát és a résztvevő sportolók létszámát is korlátozni kénytelen, ez utóbbi miatt vezették be a kvalifikációs rendszert. A legutóbbi, pekingi játékokon összesen 28 sportág 302 versenyszáma szerepelt,[7] míg az utolsó téli olimpián 2006-ban 7 sportág 86 versenyszámát bonyolították le.[8]

Az újkori olimpiai játékok története során olyan új hagyományok épültek be a rendezvényekbe, mint a nyitó- és a záróünnepségek megrendezése vagy az érmek átadásának ünnepélyes volta. Az olimpia népszerűsége különböző problémákat is hozott magával, például a politikai és a gazdasági szektor mind erőteljesebb beavatkozási szándékait, a terrorizmus megjelenését, a korrupciót stb.





Ókor

Az olimpiai játékok eredetét mítoszok sora lengi körbe, de ezek mind megegyeznek abban, hogy a játékok isteni eredetűek. Az egyik szerint Zeusz nevéhez fűződik az olimpiai játékok megalapítása, mert itt birkózott meg apjával, Kronosszal az isteni trónért. Egy másik mondakör szerint Pelopsz volt az alapító, aki egy győztes kocsiversenyt vívott Oinomaosszal, Pisza királyával, és így nyerte el a szépséges királylány, Hippodameia kezét. A harmadik mondakör szerint Héraklész az olimpiai játékok szülőatyja, aki egyik próbatétele – Augiász istállójának kitakarítása – után bosszúból elfoglalta Éliszt, és a győztes zsákmányából alapította meg Olümpiában a versenyeket. Bárki is volt az alapító istenség, felépítette az olimpiai stadiont és a környező építményeket,[5] majd megállapította a „sztadion” versenytávját (görög: στάδιον, latin: stadium), amelynek nagysága Olümpiában 184,97 m volt (más görög városállamokban ettől eltérő méretű volt, például Athénban 192,27 m, Delphoiban 177,55 m). Egyébként 1 sztadion=6 plethron=600 pusz (görög láb).

Az első olimpiai játékokat az i. e. 776-ban tartották, bár valószínű, hogy már korábban is folytak sportversenyek, ezt követően általában négyévente rendezték meg. A két olimpia között eltelt időt olimpádnak nevezték, ami egy idő után időszámítási alap is lett. Az ókori olimpiai játékok népszerűsége csak folyamatosan emelkedett, az időszámításunk előtti 5. és 6. században érte el tetőpontját. A játékokban a vallásnak is jelentős szerepe volt, áldozatokat mutattak be és ünnepségeket celebráltak Zeusz (akinek óriási szobra Olümpiában állt [9]) és az isteni hős, Olümpia mitikus királynak, Pelopsznak a tiszteletére.[10] A játékokon szereplő sportágak és a versenynapok száma változó volt. A versenyek győzteseit nagy tisztelet övezte és versekkel, szobrokkal magasztalták.[11] A leghíresebb ókori olimpikon, a krotoni birkózó Milón volt, az egyetlen, aki hat olimpián is tudott győzedelmeskedni, az időszámításunk előtti 6. században élt.

Mikor Róma terjeszkedni kezdett Görögország felé, a játékok már folyamatosan vesztettek jelentőségükből. Miután I. Theodosius római császár i. sz. 393-ban államvallássá nyilvánította a kereszténységet és betiltotta a pogány rendezvényeket, az olimpiai játékok is erre a sorsra kerültek.[9] A játékokat legközelebb 1503 év múlva elevenítették fel újra.

Az ókori játékokon csak férfiak vehettek részt a versenyszámokban, és valamennyi sportoló meztelenül versenyzett az olimpián.[12] A győzteseknek nem csak az első helyért járó dicsőség járt, hanem egy olajfaágból font koszorúval is megkoronázták.[13] Az olajág a remény és béke jelképe volt. Míg az olajág szimbóluma elért egészen az ókori játékoktól annak modern újjászületéséig, számos új olimpiai szimbólum is beépült az újkori olimpiai játékok történetébe. Például a lánghordozás az ókori olimpiai játékoknak nem volt része, noha az olimpiától függetlenül már akkoriban is rendeztek fáklyás váltófutásokat. Természetesen az ötkarikás zászló is új szimbólum, az ókori Görögországban nem használták, de az arany-, ezüst- és bronzérmek rendszere is új.









Timi

Az olimpiai játékok újjászületése

Bár a modern olimpiai játékok újjászületése a 19. század közepén kezdődött, már korábban is (a 16. század-ban) az rendeztek az olimpiára emlékeztető sporteseményeket (Olimpick Games).[14]

1833-ban a költő Panagiotisz Szucosz felvázolta egyik művében a játékok újjászületését. 1850-től az angliai Much Wenlockban új kezdeményezés indult „Olimpiai Csoport” néven. Később, 1859-ben „Wenlocki Olimpiai Játékok”-ra módosították a rendezvény nevét, majd „Wenlocki Évi Társadalmi Olimpiai Játékok” lett. A Wenlocki Olimpiai Társaságot 1860-ban alapították meg. A nagy-britanniai nemzeti olimpiai játékokat az alapító, William Penny Brooks szervezte meg 1866-ban a londoni a Crystal Palace-ban.[15]

Ezalatt Athénban Evangelosz Zappasz, gazdag görög sportbarát kezdeményezte a klasszikus ókori olimpiai játékok felelevenítését, és ehhez anyagi áldozatokat is vállalt. Az első ilyen olimpiai játékot 1859-ben, Athén főterén rendezték meg. Zappasz vállallta a Pánhellén Stadion felújítását, és az első stadionban megrendezett olimpiai versenyt már itt bonyolították le 1870-ben, melyet 1875-ben ismételten megrendeztek.

Az érdeklődés az olimpiai játékok nemzetközi eseménnyé való növelése iránt akkor nőtt meg, mikor egy német archeológus a 19. század közepén felfedezte az ókori Olümpia romjait. Ugyanekkor Pierre de Coubertin a frank-porosz háború (1870-1871) francia vereségének okait kutatta. Úgy vélte, a franciák hibája abban rejlett, hogy nem fordítottak elegendő figyelmet a katonák fizikai erőnlétére, ezen szerettek volna javítani. Coubertin arra is kereste a választ, hogyan hozhatja közelebb egymáshoz a nemzeteket, és hogy a fiatalok inkább versenyezzenek különféle sporteseményeken, mint háborúzzanak. 1890-ben részt vett a Wenlocki Olimpiai Társaság olimpiáján és rájött, hogy az olümpiai játékok újraszervezésével el tudja érni céljait.

Pierre de Coubertin Brookes és Zappasz ötleteire építette elképzeléseit. Célja az volt, hogy felújítsa a sportünnepet, ezért a Francia Atlétikai Sportegyesületek Szövetsége égisze alatt összehívott egy kongresszust, melyet 1894. június 16-ától 23-ig a párizsi Sorbonne Egyetemen tartottak. Tizenhárom nemzet képviseltette magát a tanácskozáson, többek között Kemény Ferenc egri reáliskolai igazgató is. Coubertin ismertette elképzeléseit,[16] döntést hoztak az olimpiai játékok felújításáról és az első olimpiai játékok helyszínéről: Athént, az esemény szülőföldjének fővárosát választották az olimpiai házigazdájának. Megalapították a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot (NOB), amelynek első elnöke a görög Demetriosz Vikelasz volt, a további tagok pedig Pierre de Coubertin és E. Callot (Franciaország), Kemény Ferenc (Magyarország), Butovszkij (Oroszország), V. G. Balck (Svédország), W. M. Sloane (Amerikai Egyesült Államok), J. Guth-Jarkovsky (Csehország), Lord Ampthill és C. Herbert (Nagy-Britannia), J. B. Zubiaur (Argentína), L. A. Cuff (Új-Zéland), Lucchesi Palli és D'Andria Carafa (Olaszország), Maxime de Bousies (Belgium) és W. Gebhardt (Németország) (utóbbit később választották be).[17]

Az 1900. évi nyári olimpiai játékok amerikai nyolcfős evezőcsapata

Az első NOB által rendezett olimpián kevesebb, mint 250 sportoló vett részt, ami a modern korban ugyan kevésnek számít,[1] csakúgy, mint az olimpiai sportágak száma. Mindössze kilenc sportág szerepelt a programban: atlétika, birkózás, kerékpározás, sportlövészet, súlyemelés, tenisz, torna, úszás és vívás. E sportágak – a tenisz kivételével – 1896 óta megszakítás nélkül szerepelnek az olimpiai sportágak között.

A görög kormány és a nagyközönség egyaránt lelkesedéssel fogadta az olimpiát, azt gondolták, hogy a játékokat minden alkalommal Athénban bonyolítják le. A NOB másképp határozott, a következő helyszín a franciaországi Párizs volt. A párizsi olimpia volt az első, amelyen nő is versenybe szállhatott a győzelemért.[18]

Modern játékok

Az első olimpia sikere után a következő olimpiai játékok vesztettek erejükből. A párizsi 1900-as és st. louisi 1904-es ünnepeket háttérbe szorították a világkiállítások, melyeket az olimpiai játékokkal azonos helyen és időben tartottak meg. Az 1906-os nem hivatalos játékokat (azért nem hivatalos, mert ez volt a második rendezvény a harmadik olimpiádon belül) Athénban rendezték meg, első alkalommal az Athénban rendezett olimpiák között. Bár a NOB akkoriban elismerte és támogatta ezeket a játékokat, jelenleg ezek az olimpiák nem hivatalosak, mint olimpiai játékok, a NOB álláspontja szerint. Az 1906-os pánhellén játékokra a világ minden tájáról, széles körben érkeztek sportolók (1904-ben az atléták 80%-a amerikai volt) és nagy mértékben növekedett az érdeklődés a közönség körében azáltal, hogy óriási változások mentek végbe mind a játékok méretét és népszerűségét illetően.

A kezdeti, 1896-os 14 ország 241 részvevőjéről az olimpiai játékok versenyzőinek szám 2008-ra elérte a 205 ország 11 028 sportolóját. [19] A Téli Olimpiai játékok kiterjedése és méretei messze elmaradnak nyári megfelelőjüktől. Például a 2006. évi téli olimpiai játékokon Torinóban, Olaszországban összesen 80 ország 2633 sportolója mérte össze erejét 84 versenyszámban. [19] Ahogy az olimpiák résztvevőinek száma, úgy a sportünnep médiában való szereplése, népszerűsége is nőtt. Napjainkra az olimpiai játékok a világ legnagyobb televíziós eseményei. A 2000-es sydney-i játékokon nem kevesebb, mint 16 ezer televíziós és újságíró dolgozott, egy becslés szerint körülbelül 3,8 milliárd ember követte az olimpiai játékok eseményeit a televíziókban.[20] Napjainkra a televíziós közvetítések jogának eladásai szerves részévé váltak annak a folyamatnak, melyben a szervező országok csökkenteni próbálnak a játékok megszervezéséből adódó költségeken.

A játékok finanszírozása a NOB és a rendező országok legnagyobb problémája. Bár lehetővé tették profi atléták szereplését, a velük érkező támogatások és nagyobb országok érdeklődése meg is oldották ezeket a financiális nehézségeket az 1980-as években, de a versenyzők, a média és a nézők egyre növekvő száma ezt egyre nehézkesebbé és költségesebbé tette az olimpiai játékokat rendező városok számára. Például a 2012-es londoni olimpiai játékokra előreláthatólag a város 9,345 milliárd fontot (ezzel felülmúlva a pekingi 40 milliárd $-t) fog a szervezésre költeni.[21] Egyike a legnagyobb problémáknak az, hogy a rendező országok gazdaságának meg kell birkóznia ezekkel a terhekkel. Közösségi és egyesületi támogatások nagyban csökkenthetik az országok által elvállalt hitelek súlyát, viszont ahogy az olimpiai játékok és a NOB fejlődik, úgy a házigazda országoknak az olimpiai játékok megrendezését követően az elismerések és a vele járó pénzösszegek is.

Egyik módja a kiadások csökkentésének az, hogy némely eseményeket különböző városokban, vagy egy másik országban tartsák. Annak ellenére, hogy az olimpiai játékokat általában egy várossal azonosítják, az olimpiák nagy részében néhány versenyszámot, mint a labdarúgás és vitorlázás, más helyszíneken tartanak. A történelem során eddig mindössze három olimpiai játékot rendeztek meg egyszerre több országban: ezek 1920-ban, az antwerpeni játékokon a vitorlázó eseményeket Hollandiában tartották; az 1956-os melbourne-i játékokon a lovagló versenyeket Stockholmban bonyolították le, a szigorú ausztrál állatbeviteli szabályok miatt; a 2008-as pekingi olimpián szintén a lovasok mérhették össze erejüket egy másik tartományban, Hongkongban.

A 2008. évi nyári olimpiai játékokon 205 ország vett részt. Ez a szám észrevehetően magasabb az ENSZ-hez tartozó 193 tagállamnál. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság engedélyezi a versenyzést azoknak a nemzeteknek, amelyek megfelelnek számos, a nemzetközi szervezetek által megkövetelt feltételeknek. Ennek eredménye, hogy kolóniák és gyarmatok tömegének nyílt lehetőség önálló csapatok és sportolók indítására az olimpiai játékokon, még abban az esetben is, ha a versenyző több állampolgársággal is rendelkezik. Ilyenek például Puerto Rico, Bermuda és Hongkong, ezen nemzetek önálló országként vesznek részt a játékokon, bár törvényesen egy másik államhoz tartoznak. 1980 óta Tajvan is résztvevő a NOB által készített különleges zászló alatt, mint Kínai Köztársaság. Egy évvel korábban a Kínai Népköztársaság megtagadta a részvételt, mert Tajvan Kínai Köztársaság néven versenyzett. A Marshall-szigeteki Köztársaságot a NOB 2006. február 9-én ismerte el, mint olimpiai nemzet, ezért a 2008. évi nyári olimpiai játékokon részt is vehettek.

Eszter

Bojkottok, ellentétek + film

Az 1956-os melbourne-i olimpia volt az első, amikor egyes országok bojkottálták a rendezvényt. Hollandia, Spanyolország és Svájc a magyar forradalom szovjetek általi vérbefojtása miatt utasították el a részvételt, míg Kambodzsa, Egyiptom, Irak és Libanon a szuezi válság okán.[27]

1972-ben és 1976-ban számos afrikai ország fenyegette a NOB-ot bojkottal azért, hogy megvonják a részvétel jogát Dél-Afrikától, Rodéziától és Új-Zélandtól. A NOB beleegyezett az első két feltételbe, de elutasította Új-Zéland eltiltását 1976-ban, mert a bojkott Új-Zélandot csak egy új-zélandi rögbicsapat dél-afrikai turnéja miatt büntette volna. Ezen országok visszavonultatták csapataikat, mivel néhány afrikai atléta részt vett a játékokon. A sportolóknak, akiknek el kellett hagyniuk az olimpiai falut, csak a többi olimpikon együttérzése maradt. Összesen 22 ország (Guyana volt az egyetlen nem afrikai állam) bojkottálta a montreali eseményeket, amiért Új-Zélandot nem zárták ki.[28]

1976-ban a Kínai Népköztársaság nyomása miatt Kanada nem engedélyezte a Kínai Köztársaság (Tajvan) számára a részvételt a montreáli nyári olimpiai játékokon Kínai Köztársaság néven, ennek ellenére kompromisszumot kötöttek arról, hogy Tajvan részt vehet Kínai Népköztársaság zászlaja és himnusza alatt. Tajvan elutasította ezt a lehetőséget, legközelebb csak 1984-ben szerepelt az olimpiai játékokon, Kínai Taipei néven, egy különleges zászlóval.[29]

1980-ban és 1984-ben a hidegháború ellenfelei bojkottálták egymás olimpiai szereplését. Mintegy 65 állam zárkózott el a szerepléstől a moszkvai játékokon 1980-ban az afganisztáni szovjet megszállás miatt. Ez a bojkott 81-re (a legkevesebbre 1956 óta) redukálta a szereplő nemzetek számát. A Szovjetunió és a Keleti blokk 14 állama (kivéve Romániát) ellenbojkottálta a los angelesi olimpiai játékokat 1984-ben. Azt állították, hogy nem tudják garantálni sportolóik biztonságát. A szovjet politika arra hivatkozott, hogy „a soviniszta felfogás és az szovjetellenes hisztéria felkapott lett az Egyesült Államokban”. Az 1984-es bojkottálók megrendezték saját versenyüket, a Barátság játékokat júliusban és augusztusban.[30][31]

Egyre több felhívás kapott szárnyra a 2008-as pekingi olimpiai játékok bojkottálására is, tiltakozásul a kínaiak Tibet-politikája, valamint a Darfurban és Tajvanon zajló zavargások miatt. George W. Bush beszélt erről Thaiföldön, közvetlenül az olimpiai nyitóünnepséget megelőzően. Végül az összes ország lemondott bojkottálási tervéről, bár voltak kezdeményezések még a kínai termékek bojkottjára is.

Erőszak az olimpiai játékokon [szerkesztés]

Coubertin báró azon reményei, hogy az olimpiai játékok teljes világbékét hoznak, nem váltak valóra. Valójában három olimpiád telt el olimpiai játékok nélkül, háborúk miatt: az 1916-os játékokat az I. világháború miatt, az 1940 és 1944es nyári és téli olimpiai játékokat a II. világháború miatt. A legújabb és legfurcsább ilyen eset a 2008-as oszétiai háború Grúzia és Oroszország között, amely a 2008-as olimpiai játékok nyitóünnepségével egy napon kezdődött.

A terrorizmus is fenyegeti az olimpiai játékokat. 1972-ben, mikor a nyári olimpiai játékokat Münchenben tartották, az izraeli olimpiai küldöttség tizenegy tagját ejtette túszul a Fekete Szeptember nevű palesztin terroristacsoport. A német akciócsoport szabadítási kísérlete tragédiába torkollott, az öt terrorista mellett kilenc izraeli sportoló is életét vesztette, az eset müncheni mészárlás néven vált hírhedtté.[45] Az 1996-os atlantai olimpián, az olimpiai játékok 100 éves évfordulójára készített parkban egy pokolgépes támadás során meghalt két ember, összesen 111-en sérültek meg.[46] A bombát egy Eric Robert Rudolph nevű amerikai terrorista készítette, jelenleg életfogytiglani börtönbüntetését tölti a Colorado állami ADX Florence börtönben.

Az Amerikát ért sokkoló 2001. szeptember 11-ei terrortámadás után az első olimpia a Salt Lake City-ben rendezett 2002. évi téli olimpiai játékok volt. A 2002-es játékok előtt nem volt precedens arra, hogy ennyi pénzt költöttek volna a játékok, a sportolók és a nézők biztonságára. Az olimpiai játékok világszerte nagy sikernek örvendtek, ezért sokan tartottak attól, hogy a játékok lesz a terrorszervezetek támadásainak legfőbb célpontja. Ennek következtében egyre inkább előtérbe kerültek az olimpiai játékok biztonsági kérdései.

A mexikói kormány az 1968. évi nyári olimpiai játékokat tíz nappal megelőzően egyfajta mentségként használta a közelgő játékokat a diáktüntetések véres elfojtása miatt. Később az incidens tlatelolcoi mészárlás néven vált híressé. A kínai kormányt több vád érte a 2008-as tibeti zavargások erőszakos leveréséért a pekingi olimpia előtt. Az érdeklődés mindkét esetben arra ösztönözte a rendező országokat, hogy az olimpiai játékokat használják saját határaikon belül a politikai nézeteltérések háttérbe szorítására.

Mariann

A politika az olimpiai játékokon [szerkesztés]

Az olimpiai játékokat számos alkalommal politikai incidensek is befolyásolták. A legismertebb ilyen eset az 1936-os berlini olimpiai játékok volt, melyet a nácik egyfajta propagandaként használtak fel.A Szovjetunió nem vett részt az olimpiai játékokon az 1952-es helsinki olimpia előtt, ehelyett saját versenysorozatot rendeztek sportolóik számára, melyet Szpartakiádnak neveztek el.[43]

Politikai incidensek az 1968-as mexikóvárosi olimpiai játékokon is történtek, csak kisebb léptékben. Két amerikai atléta, Tommie Smith és John Carlos a „Fekete erő”, amerikai polgárjogi mozgalom küzdelmére hívta fel a figyelmet magasra tartott öklükkel, a 200 méteres síkfutás eredményhirdetésén.[44] Válaszul a NOB amerikai elnöke, Avery Brundage arra utasította az Egyesült Államok Olimpiai Bizottságát, hogy azonnal küldjék haza a két sportolót, vagy megvonja az egész futócsapat versenyzési jogát.

A politika beleavatkozása az olimpiai játékokba még napjainkban is aktuális téma.

Magyarország

Magyarország az olimpiai játékokon először az első, 1896-os nyári játékokon vett részt, és majdnem az összes nyári illetve az összes téli olimpián indultak versenyzői. Az 1920. évi nyári olimpiai játékokra nem kapott az ország meghívót, mivel az I. világháború vesztesei között volt. Pedig ez lett volna a magyar olimpia: a rendezés jogát Budapest nyerte el, a háborús vereség miatt szállt át a jog később Antwerpenre. 1984-ben a Szovjetunió nyomására csatlakozott a szocialista országok bojkottjához, emiatt nem vett részt a Los Angeles-i olimpián.

Dr. Kemény Ferenc jóvoltából Magyarország már a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (röviden: NOB) 1894-es megalapításában is tevékenyen részt vett, és ennek hatására másfél évvel később, 1895. december 19-én megalapult az ország olimpiai bizottsága a Magyar Olimpiai Bizottság (röviden: MOB) is.

A MOB hivatalosan is elfogadja az olimpiák művészeti versenyein magyarok által elért eredményeket, melyekkel együtt összesen 469 érmet nyertek eddig a magyarok. Ez azonban nem egyezik meg a Nemzetközi Olimpiai Bizottság álláspontjával, ugyanis e szervezet nem számolja bele az érmek számába a szellemi versenyeken elért helyezéseket. A NOB által elfogadott magyar érmek száma emiatt nem azonos a MOB által elfogadottakkal. A legfőbb szervezet szerint tehát a következő számú érmekkel rendelkezik Magyarország: aranyérem: 159, ezüstérem: 143, bronzérem: 163, összes érem: 465.

A nyári olimpiákon szerzett 160 aranyéremmel, és az ezen az olimpiákon szerzett 463 összes éremmel Magyarország a legeredményesebb olyan nemzet, amely még nem rendezett olimpiát.

Juditka

ÖTKARIKÁS ÉRDEKESSÉGEK

• Az olimpia mottója: gyorsabban, magasabbra, erősebben!

• Az ókorban a játékok mindössze hat napig tartottak.

• Az antik Görögországban nők és rabszolgák nem vehettek részt a versenyeken.

• A nyitóünnepségen a hagyomány szerint a görög csapat az első a felvonulók között, és a házigazdák csapata az utolsó.

• Az 1956-os melbourne-i olimpia lovas versenyszámait Stockholmban tartották – az ausztrál vámszabályok értelmében ugyanis túl hosszú ideig kellett volna karanténba zárni a lovakat.

• Afrikában és Dél-Amerikában még nem tartottak olimpiát.

• A magyarok közül Gerevich Aladár vívó volt a legsikeresebb: tíz olimpiai érmet – hét aranyat, egy ezüstöt, két bronzot – nyert. Hat olimpián vett részt, és mindegyikről aranyéremmel (is) távozott – ez is egyedülálló teljesítmény.

• Abebe Bikila maratoni futó 1960-ban Rómában mezítláb futotta végig a több mint negyven kilométeres távot.

• Pekingben a 16 éves tornász, Böczögő Dorina a legfiatalabb magyar versenyző.

• Pekingben 28 sportágban indulnak a versenyzők.

• Az olimpiák története során a magyar csapat 1952-ben, Helsinkiben szerepelt a legjobban: sportolóink 16 arany-, 10 ezüst és 16 bronzérmet nyertek.

• Egerszegi Krisztina volt minden idők egyik legfiatalabb női olimpiai bajnoka: 14 évesen nyert aranyérmet 200 méteres hátúszásban. Ő büszkélkedhet a legtöbb egyéni győzelemmel az úszónők között: öt olimpiai aranyérmet nyert.

• Az ókorban az olimpiai bajnokokat hatalmas tisztelet övezte: szobrot emeltek nekik Olümpia szent ligetében, nem kellett adót fizetniük, a színházban tisztelethely járt nekik, ha harcra került a sor, az első sorban küzdhettek, és mindenféle ajándékokat is kaptak.

• Az ókori olimpiákon meztelenül mérkőztek a versenyzők.

• Hajós Alfréd úszó volt az első magyar olimpiai bajnok – az athéni játékokon 1896-ban 100 és 1200 méteres távon győzött. A versenyeket a dermesztően hideg tengerben rendezték, a víz mindössze 12 Celsius-fokos volt!

• Az ókori olimpiák programján egyebek közt futóversenyek, fogathajtás, távolugrás, diszkoszvetés, gerelyhajítás és birkózás szerepelt.

• 1924-től külön téli és nyári olimpiát is tartanak.

• A következő olimpiát 2012-ben London rendezi, már harmadszor: 1908-ban és 1948-ban ugyancsak a brit főváros adott otthont az ötkarikás játékoknak.