a matekházi ihletett meg, ilyen se volt még!

Szóval éppen a matematika házi feladat megoldásának kellős közepén tartottam, amikor...
Borzalmas belegondolni, hogy a szünet utáni első óra PONT a matek. BOR-ZA-LOM. (Most a matekosoktól eltekintünk, mert ők nem tartoznak bele abba a halmazba, akik utálhatják a matekot, mert ők SZERETIK a matekot. Ergó, egy másik alfajt képeznek. [Alfaj: aki az adott környezeti tényezőkhöz alkalmazkodva fejlődött, itt a matek a környezeti tényező.] Tehát ezen szörnyülködve ültem a füzet felett, amikor egyre sötétebb gondolatok jutottak az eszembe. Pl: oktatás eltörlése erőszakos módon, vagy megoldatni a kitalálójával egy-két feladatot úgy, hogy közben péklapáttal csapkodjuk, vandalizmus az oktatási minisztérium körül, fenyegető levelek, forradalom körzővel és vonalzóval..., szóval természetesen már megint elkalandoztam, a feladat azóta lassan kihűlt már. Visszakanyarodva a holnapi első órához. Már látom lelki szemeim előtt, ahogy reggel felkelek és becsorgok órára, a második padban végig nagyokat pislogok, próbálom fogni az anyagot, aztán 7:40-kor ránézek az órámra. Fél óra múlva megint: 7:45... Állítom, hogy matekórán nem is öregszem! Egy perccel se vagyok idősebb óra után, mint előtte. Áll az idő olyankor. Na visszaülök a füzet fölé és bámulom még kicsit.