Őrülten próbálkozok valamiféle logikai ívet adni a mai bejegyzésemnek (mert törifakton EZT IS tanultuk, mármint a logikai ívet, áldja meg Allah meg az összes), de nem garantálhatok semmit, mert csak úgy cikáznak a gondolatok a fejemben. Gondolat gondolatot követ. Csak írom, ami beugrik, aztán rakd össze, milyen lehet a lelkiállapotom.
Szóval az van meg, hogy reggel öcsém a kocsiban kitúrt az első ülésről, pedig mindig én ülök ott, amióta elmúltam 12 és 150 centi fölé nőttem (bevallom a növés rész elég későn következett be, minek ténye mai szemmel összeegyeztethetetlen zsiráf mivoltommal). Na szóval miközben öcsém felhasználta ellenem testi fölényét - nehéz megszoknom, hogy amióta akkora állat mint én, és akaratosabb is, valahogy nem igazán tudok érvényesülni -, hogy megkaparintsa a kívánt ülést, belőlem elszállt minden erő. Az autóba beülve, a rossz idő miatt (is), valahogy eltűnt minden életkedvem. Matekra beérve a hideg terem tovább csökkentette az életfunkcióimat, már-már a kihűlés határán álltam, amikor megjelent Anna egy tábla csokival, amit személyesen nekem küldtek (KÖSZÖNÖM SZÉPEN, ANNA ANYUKÁJA NÉNI!!!). Hát mit ne mondjak, mint oroszlán a zebrára, úgy vetődtem rá. Nem Annára. A csokira... Töri tetszett. Szóval ez a két óra a szokottnál jobban telt. Irodalmon valahogy nem tudtam átvenni a rajongást Szondi két apródja iránt tanárnőtől, de talán még nem késő. Lehet, hozzámegyek egyikhez itt a végén... Ja, mekkora jó már a csaj menyasszonyi ruhája a GnR November Rain klipjében. Nem gyenge. Izé, szóval iskola, témához vissza! Lyukasban már megint hatalmasakat röhögtünk, most éppen a B-sekkel. Aztán etika helyett ugye biosz volt és még írtunk is. Nem tudom, nem fűzök hozzá nagy reményeket, mert annak a tücsöknek vagy szöcskének vagy akármicsodának a belsejét csak egyszer néztem át a könyvben. Kétszer kellett volna. Vagy ennek a köbén. De most már ugye tapsolhatom... Utána még kettő faktos biológiaóra következett. KICST NAGYON lesokkolódtam/tunk, mikor tanár úr előadta, hogy akkor osztályozó, meg előrehozott emeltszintű érettségi vizsgát kellene tenni, mert mindenki annyira okos bioszból, meg annyira jól haladunk, hogy nem ártana megcsinálni. AHA. NEM. Persze vicc volt. Vicc volt a jelentkezési lap és rajta a kérdések is (amit a héten azért csak beszkennelek, hogy más is vihogjon...), de azért hirtelen felugrott a vérem nyomása.
Osztályfőnökin a Holt költők társasága eddig nem rossz. Sőt...
Most megyek és tanulok. Jeeeee.
*************************
R.I.P. Feri
Minden halállal elvész valami, ami értékes és helyettesíthetetlen. (Laurell Kaye Hamilton)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése