az én Csokonai tételem

Csokonai Vitéz Mihály – a magyar Amadeus
(1773-1805)

Csokonai a magyar felvilágosodás irodalmának legjelentősebb költője. Művelt, tudós és tudatos, poétikailag rendkívül felkészült szerző (poeta doctus és poeta natus). A versírás poétikai alapismereteit a debreceni kollégiumban sajátította el, s a horatiusi tanítás és gyönyörködtetés elvének megfelelően születtek első leíró versei, amiket későbbi műveiben kisebb változtatásokkal, de felhasznált.

Életében két műve jelenik meg (Kleist Tavasz c. művének fordítása és a Dorottya – komikus eposz ), korában visszhangtalan szerző.

Stílusai: klasszicizmus, szentimentalizmus, rokokó, népies és perromantikus is egyben

Az 1793-94 közötti időszak költői termésének gerincét szerelmes versek alkotják. Ez a tematika a kollégiumból való kizárás után visszaszorul, és majd 1797 derekától, a Lilla-szerelem hatására kerül ismét előtérbe. (Lilla = Vajda Julianna)

A Lilla-költészet elsősorban arra keresi a választ, hogy fenntartható-e a boldogságfilozófiára alapozott életprogram érvénye. 

A költemények központi kérdése a harmónia és a teljesség megélésének vágya és a boldogság törékenységének, mulandóságának tudata. E versek tárgya ezért nem a ténylegesen megélt élmény vagy élettörténet, hanem általában a szerelem és a boldogság maga. Ezt igazolja, hogy Csokonai szabadon írja át a korábbi verseit Lilla nevére (a Lilla-versek kb ötöde szól ténylegesen Lillához).

A boldog Lilla-szerelem (rokokó)

v  Tartózkodó kérelem

v  Udvarló vers („tündöklő tulipános vers”(Nemes Nagy Ágnes)

műfaja dal, zenei – ezt a tiszta rímek is fokozzák, van, hogy 3-4 szó is összecseng, a fontos szavakat állítja rímhelyzetbe

egyértelműen rokokó stílusú (az emberi érzelmek állnak a középpontban, játékos, könnyed)

egy visszafogott kérést fogalmaz meg, kérlelő, epekedő, bókoló és ígérgető udvarlás

beteljesülésre váró vágyakozás – kérelem

visszafogottság, esendőség, bátortalanság – tartózkodó

a visszafogottság az udvarlás helyzetében egyre inkább feloldódik, a lírai én a megszólított rejtetten jelen lévő biztató válaszát követi

finoman erotikus, körülírással ad hangot vágyakozásának

a nő szépségének magasztalása a 2. vsz.-ban

36 szó /6 ige

aprólékos díszítettséget eredményező jelzők 

hangszimbolika fontos szerepe

szimultán / bimetrikus verselésű: ionicus a minore (ti-ti-tá-tá)és kétütemű /felező 8-as 7-es

A Lilla-szerelem kudarcát követő időszak alkotásai a teljes boldogtalanság állapotát tematizálják. Ugyanakkor a szerelem beteljesületlensége e versekben nem csupán önmagában jelenik meg. Része a világ általános gonoszságának és romlottságának. Ebben a helyzetben a költői én saját világába szorul vissza.

A boldogtalan Lilla-szerelem (szentimentalizmus)

A Magánossághoz

műfaja elégico-óda

stílusa szentimentális (személyes érzelmek, halál, természetrajz)

ebben a versben jelenik meg Csokonai modernsége, a magányélmény

- a magány tudatos erkölcsi választás, a kiválasztottaké, a művészeké, tehát ajándék

- ugyanakkor szomorú és fájdalmas is ez az állapot

vigaszt adó költői világba vágyakozik

halálvágyának ad hangot

szerkezete keretes, zárt: az első versszak első sorát az utolsó versszak záró sora csaknem teljesen megismétli

1. szerkezeti egység: 1-3. vsz., a vershelyzetet rögzíti, konkrét tartózkodási helyre utal

az idilli táj egyszerre valószerű és álomszerű (idézés a szövegből)

2. szerkezeti egység: ima és könyörgés

pictura és szentencia

Stílusszintézis

Csokonai költészetének egyik legszembetűnőbb tulajdonsága a stílusirányzatok sokféleségének együttes jelenléte. A rokokó, a klasszicizmus, a szentimentalizmus és a népiesség jegyei pályaszakaszaiban más-más mértékben, de egymás mellett léteznek a költészetében.

Érdekes, mert a stílusirányzatok bizonyos jellemzői viszonylag távol állnak egymástól, sőt, néha ellent is mondanak egymásnak.

 klasszicizmus

tanítás
gyönyörködtetés
visszafogott
arányos
bölcselő
társadalomnemesítő
emelkedett
választékos
az ember gondolkodó lény  

rokokó
könnyed
dekoratív
játékos
miniatürizáló
idilli
harmonikus
szertelen
az emberi érzelmeket állítja középpontba
kis földi örömök
szerelem

népiesség
köznapibb nyelvhasználat
nyersebb kifejezések
könnyen érthető
természet felértékelése

szentimentalizmus
az elérhetetlennek tűnő eszményi boldogságra vágyik
búskomor
melankolikus
az ember érző lény
a természet felértékelése

Az összehasonlításból kitűnik, hogy az érintkezések mellett sokkal inkább kitűnik a stílusirányzatok különbözősége. Ez a stíluskeveredés azonban nem eredményez széttartást Csokonai költészetében. Nem, mert ennek a költészetnek nagyjából 1801-ig a rokokó szemléletmódja és poétikája volt az a meghatározó eleme, amely képes volt az irányzatokat egységesítő szerep betöltésére.