Furcsán hangzik... Tulajdonképpen csak az elméleti oktatás folyik egy szolnoki középiskola épületében, egyébként egy 2 éves OKJ-s képzésről van szó. Amíg mindenki nagy erőkkel pedálozik és egyre közelebb kerül a diplomájához, bár még mindenki nagyon az elején van, én hetente csak 2 napot járok suliba, hogy megszerezzem a szakmámat. Ez nem jelenti azt, hogy nem kell tanulni. Arányaiban nem is könnyebb igazán, mint a gimi. Azt hittem, majd megtanuljuk kezelni a a különböző bőrtípusokat, gyantázgatni, meg spirálozni... Mindegyik osztálytársam úgy jött ide, hogy ennél mi sem lesz könnyebb. Igazából, ha nem lett volna a biosz meg a kémia fakt, most nagy slamasztikában lennék. Lényeg a lényeg (ha valaki nem emlékezne), kozmetikus leszek. Eddig úgy tűnik, életem egyik legjobb döntése volt. Iszonyatosan örülök, hogy most nem úsztam az árral, és végre a saját megérzésemre hagyatkoztam. Lehet, hogy még soha nem éreztem magam ilyen jól a bőrömben. Mondjuk ez sok dolog együttes eredménye. (Még beteg sem voltam mostanában, :D pedig lett volna mit elkapni.) A kozmetikában azt mondják, hogy a kisujjamban van a szakma, 10 évente, ha előfordul ilyen. Az oktatóm úgy látom nagy reményeket fűz hozzám, bízik bennem. Még hinni sem merek igazán neki, de Ámen. Az is lehet, hogy csak a kezdők szerencséje az egész, de azért azért remélem, hogy nem leszek pályatévesztett. A diploma lehetőségétől még mindig nem zárkóztam el, de most sem tudnék belevágni a felsőoktatásba. Ti hogy bírjátok? Külön élés, sok tanulás... Minden elismerésem, én begolyóznék. :D Nem tudom mikor érzem majd magam készen rá, és lesz-e egyáltalán lehetőségem, de ha nekifutok valaminek, az valószínűleg a kozmetológus lesz. Kézenfekvőnek tűnik.
Ami igazán nagyon hiányzik ahhoz, hogy tényleg tökéletes legyen minden, (nehézségek azért mindig akadnak) az a C osztály összes tagja. Nagyon gyakran bevillan, hogy vajon most ki hol van, mit csinál. Belegondolok, hogy az utóbbi években mindenkivel a nap nagy részét együtt töltöttem, és ugyan abból a tantárgyból küzdöttetek meg ti a jó jegyért az adott pillanatban, mint én. Most meg szinte biztos, hogy nem. Megszoktam a jelenlegi osztályomat, jól is érzem magam köztük, de azt nem tudom megszokni, hogy ti nem vagytok ott. Lehet, hogy csak én vagyok ilyen "ragaszkodó nyálgép" :D, de tényleg ez van. Nagyon sajnálom, hogy utoljára sem voltam ott a Szántaiban, de így sikerült akkor. Remélem azért nem az utolsó ilyen koccanás volt ez.
Pápá, és kívánok Mindenkinek legalább annyi örömet, mint ami mostanában nekem jutott. :)
Ui.: Megtalálható vagyok: páratlan heteken: szerda, csütörtök, péntek, szombat délelőtt, valamint páros heteken: szerda, csütörtök, péntek délután a Facebox (régi Kebab) melletti kozmetikában.
Juditka Petra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése