The comeback

Olyan erre a blogra írni, mint hazatérni. Örülök, hogy már többen posztoltatok a felsőoktatás dzsungelében tapasztaltakról, nagyon szeretem olvasni a bejegyzéseiteket. Még a pulzusom is megugrik, ha meglátom őket. Ami szintén ilyen reakciót vált ki belőlem, az a holnap reggeli negyed kilences filozófiatörténeti előadásom. Vagy ez lehet nem ugyanaz. Mindegy is.

Péntek délután én is birtokba vettem az albérletet, két gyönyörű és szingli óbudais barátnőmmel osztom meg ezt az igen takarékos hajlékot. Ami nem mellesleg 10 percnyi gyaloglásra van a campustól. És 8-ra az Arénától, hogy valami lényegeset is említsek.

(innen írok most)

Egyébként eddig - bár hivatalosan még el sem kezdődött a szorgalmi időszak - tetszik az egyetemi élet (még tart anya meg mamám kajája). A gólyatábor miatt rengeteg a pajti, és a röpke 2 órás bemutatkozási procedúra alatt is volt időnk ismerkedni. Az órarendem is elviselhető, megküzdöttem érte. Az ELTÉN háromfordulós a tárgyfelvétel. Én a második körben minden gyakorlatomon bent maradtam, de akik lecsúsztak, azok most ezekben a pillanatokban is véresre karmolják egymás arcát a jó helyekért.
Szeretem, hogy bármelyik pillanatban szembe jöhet egy hihetetlen figura, és én is bármit elintézhetek azzal, hogy „hé, ne nézz így rám, bölcsész vagyok!” (no offense). Mondjuk ma a Keletinél elkaptam egy ilyen mondatot egy korombeli sráctól: „ Mert megidézi az őspokolgépet.” Nem, ember, erre mégsincs mentség.

Rengeteg a program és a lehetőség, minden felsőbb éves kedves és segítőkész.  Most pénteken voltam az első gólyatalálkozón, a GT-s csoportom tagjai ültek össze beszélgetni meg sörözni a Könyvtár Klubban a campuson. Jó volt nagyon.

 Az iskoláját, elpuhultam itt a bejegyzés végére, sehol semmi irónia.

Na de elég ennyit rólam. Remélem, veletek is minden rendben. 15-én találkozunk! :)
Puszilok mindenkit, és sok sikert!
Kinga