Tétel: 1. A kommunikációs folyamat tényezői és funkciói
Kommunikáció= közlésfolyamat; érintkezés, közlés, híradás
• az emberi érintkezésben szándékosan és kölcsönösen működik
• ember-állat közötti kommunikáció is létezik
Tényezői:
• beszélő (adó, kódoló)
• hallgató (vevő, dekódoló)
• üzenet
• kód (közös nyelv)
• csatorna (pl.: levegő, telefonvonal, könyv)
• beszédhelyzet
• közös előismeret
Témakör: Nyelv és társadalom
Tétel: 1. Társadalmi és területi nyelvváltozat
Nemzeti nyelv
köznyelv (igényes beszélt nyelv) irodalmi nyelv (igényes írott nyelv)
Minden nyelvnek számos nyelvváltozata, nyelvhasználati módja van. A szókészleti rétegződést meghatározó tényezők: földrajzi, társadalmi hovatartozás, foglalkozás, életkor, írásbeliség-szóbeliség, témakör.
1. minden embernek van csak rá jellemző nyelvhasználata (idiolektus) – „szavajárása”
2. családi nyelvhasználat (familiáris)
3. a nyelv területi tagozódása(vízszintes)=dialekusok
4. a nyelv társadalmi tagozódása (függőleges)=szociolektusok
Területi tagolódás – nyelvjárástípusok
1. nyugati
• uoma, guola, huzsviet, dzserek=gyerek, mondzsa=mondja
2. dunántúli
• ekírte, tüz, víz, góla, foló, esső, tanittó, alunnyi
3. déli
• könyeret, öszöm, késér=kísér, tanétt=tanít
4. tiszai
• föüd, jéig, jou, kík, szíp, elment,
5. palóc
• kapa, arat, madar, kilső, tidő, begre, pispek, kalapacs
6. északkeleti
• jou, keiz,mindieg, kut, út, tüz, pájinka
7. mezőségi
• akas, malam, járék, jöve
8. székely, csángó
• vuót, harangozának, hítták vót, elvette e terisznyát
Csoport- és rétegnyelvek
Témakör: Stílus és jelentés
Tétel: Állandósult nyelvi formák
A nyelv szókészletébe nemcsak szavak tartoznak, hanem a szónál nagyobb, kötött formák is: szó értékű nyelvi elemek, szókapcsolatok, állandósult szókapcsolatok, frazeológiai egységek.
Frazeológia: szólás- és kifejezéskészletünk, illetve az ezzel foglalkozó tudomány.
• állandósult szókapcsolatok (egyetlen szóval is helyettesíthetők; jelentésük nem szó szerinti; alakjuk nem változtatható)
pl.: hátrakötöm a sarkadat: megbüntetlek
• szokványos kifejezésmódok (társalgási fordulatok: hogy vagy? mi újság?; népmesei fordulatok: egyszer volt, hol nem volt; metaforikus kifejezések: szavába vág)
• szólások (szöget ütött a fejébe, se füle, se farka, köti az ebet a karóhoz, lógatja az orrát, hegyezi a fülét)
• szóláshasonlatok (alakilag egy főmondatból és egy hiányos szerkezetű hasonlító mellékmondatból állnak)
Szegény, mint a templom egere, ordít, minta….ritka, mint a fehér holló…
• közmondások (általános igazságot tartalmazó mondat)
Aki mer, az nyar.
Ki korán kel,..
Amilyen a mosdó, olyan a törölköző.
Az egyik 19, a másik egy híján 20.
• szállóige (szerzője ismert)
Jöttem, láttam, győztem!
Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!
Az állam én vagyok.
Témakör: VI. A szöveg
Tétel: 2. A szövegtípusok
A szöveg: a beszéd legnagyobb egysége, a kommunikáció eszköze; kerek, egész, lezárt, teljes üzenet. Vannak nyelvi és nem nyelvi összetevői.
Terjedelme és megformáltsága a beszélő teljes, végső mondandójához és a közlés céljához, szerepéhez (tájékoztatás, kifejezés, felhívás) igazodik.
A szövegek osztályozását a szövegtipológia végzi.
I. A kommunikáció fajtája szerint:
• dialogikus
• monologikus
II. Kommunikációs funkciók szerint:
• elbeszélő: az események időbeliséget érzékeltető elmondása; lehet köznapi, ill. irodalmi; az elbeszélésben sokszor szükséges élőbeszédet is megjelenítenünk (egyenes beszéd, függő beszéd, szabad függő beszéd)
• leíró: általában tárgyilagos, részletező, statikus, de minősítést, érzelmeket is hordozhat; a köznapi beszéd, a tudomány és a szépirodalom módszere
• érvelő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése