Eger - Demjén 2011

  A kirándulást megelőző szerda este horribilis pakolással telt. Legalábbis nálam, és gondolom, a lányok nagy részénél is. Idegtépő ruhahajtogatás, komplett szettek összeállítása, legyen mindenből kettő, fürdőruha, törülköző, hajszárító se árthat. De ehhez a táskához csak az a cipő megy. Akkor vissza az egész! Jó, nyugalom, még van kerek 12 óra az indulásig. Akkor jöjjön ez a póló, ezt veszem fel reggel. Eggyel kevesebb lehetőség, hogy mit teszek be az utazótáskába. Ok. Mély lélegzet. Te jó ég! Amit mindenképp vinni akartam, az a szennyesben van. Ez az. Remek. Még 11 óra az indulásig.
Szóval a póló oké. De milyen idő lesz reggel? "koponyeg.hu " Jó, legalább azt tudom, hogy hűvös lesz. Ez lecsökkenti a lehetséges választások számát. Hosszú nadrág. Ez jó lesz. Végre! Cipő is. Oké. Még 10 óra az indulásig. De még hajat is kell mosnom... Áh, akkor haladjunk, jöjjön ez, meg ez, meg ez, meg ez, és még az is befér. Kész. 9,5 óra az indulásig. ... de vajon mindent beraktam? 9 óra az indulásig...

  Csütörtök reggel persze tényleg elég hideg volt. 9 óra tájt kb 15 kabátba bugyolált 12.C-s várakozott a suli főbejáratánál, amikor a vasgolyókkal megrakott sporttáskámmal megérkeztem. Viszont megnyugodtam, mert nem csak én pakoltam egy esetleges hurrikánra, földrengéssel kombinálva.
Buszra fel, legpraktikusabb helyek elfoglalása. Ági - persze - valamilyen isteni sugallat folytán a busz kárpitjához öltözött. De már meg sem lepődtünk. Névsorolvasás, majd indulás.
20 perc múlva Nikit és Julcsit is felkaptuk 'Árokszálláson. Ezután kb 1 órányi zötykölődés után érkeztünk meg a Mátra Múzeumba, ahol egyből a tető fokára hágott az izgalom... Tudtátok például, hogy míg mondjuk az afrikai elefánt füle 1,8 méteres, addig az egykori gyapjas mamuté csak 30 centi volt? PERSZE! A Jégkorszak és Manfréd óta... Volt még ott kitömött túzok, vaddisznó, mindenféle madár; mamut combcsont és lapocka; régi viseletek, vadászati eszközök, fegyverek; festvények... Kellően izgalmas volt mind.
A következő állomás volt: Recsk. Emlékpark. Konkrétan egy nagy semmi. Ugyanis az egykori munkatábor barakkjait lebontották, jelenleg kövekkel van kirakva az egykori épületek alapja, táblák magyarázzák, mi hol volt. Aztán bementünk egy faházba, és egyből elcsendesültünk. 32 amúgy állandóan csicsergő végzős síri csöndben olvasta a paravánokra kifüggesztett megrázó történeteket, visszaemlékezéseket, tényeket... Személyes meglátások és megrázó sztorik voltak. Kicsit nyomott lett a hangulat.
Aztán ahogy egyre hidegebb lett, egyre jobban kellett pisilni... Mivel a " múzeum " szabadtéri, érdekes megoldások születtek a probléma megoldására...
Délután 3-kor (a program szerint, egyébként nem emlékszem már pontosan) vettük birtokba a szilvásváradi szállást, előtte a Dani által otthon hagyott szobabeosztás kacifántos újragondolása történt meg a buszon. A kulcsok kézhez kapása után 4-essével foglaltuk el a szobáinkat. 16-an laktunk egy házban, a falak pedig papírvékonyak voltak. Ha valaki a falnak dőlve röhögött, azt a másik oldalon simán érezni lehetett... A betervezett túráról pedig NAGY NEHEZEN, de lemondtunk... Több órányi ökörködés (pl az ominózus "vaníliás karika" esete), szaladgálás, beszélgetés után fél 8-kor két fogásos isteni finom vacsora következett, aztán egyből indulás Demjénbe fürdeni. Kisebb félreértés után érkeztünk meg. Zavaró, hogy ennyi fürdő van x km-es körzetben...
A keresett objektum megtalálása után 20 perccel már mindenki a forró vízben csücsülve pihente ki a múzeumok okozta kellemes fáradtságot. Ment a lazulás ezerrel, és az idei nyár fürdőruha divatja is felvonult. Ilyen medence, olyan medence, itt ülünk, ott fekszünk a vízben, hideg, meleg, aztán fél 12-kor mindenki kimászott a vízből, és megindult a rohamszerű zuhanyozás. Vizes papucsok csoszogása, a víztükrön irányíthatatlanná váló lépések, vizes hajak... Én például már ültem, amikor a tornacipős lábam megcsúszott a vízen, bokán küldve egy úriembert... Zitával nagyon nevettünk.
A buszon visszafelé mindenki csendes volt, viszont megérkezve a szállásra beindult a buli! Akkora volt a hangulat, hogy kétszer is ránk szóltak. Először a tábor tulajdonosai közül valaki, hogy csendesebben, mert 6.-osok alszanak a többi faházban, és ne zavarjuk a kicsiket... Nem tudják még ők, milyen az érettségire való készüléssel járó stressz, ezt ki kell adni. Aztán később Ofő jelent meg, hogy Niki nevetésének frekvenciája zavarja az alvásban. Lentebb vettük a hangerőt, de a buli szerencsére nem halt meg. Bár Zita végig azzal fenyegetőzött, hogy aludni megy... Volt sok nevetés, egyeseket bezártak, de bosszúból megették Marci kajáját, mások végigaludták az egész estét, voltak, akik kettesben akartak maradni stb.
Aztán olyan hajnali 5 táján elkezdtek szállingózni az emberek...
 
  A reggeli 9 órai kelés viszont kegyetlen volt. 10-re, a szokásos kakaó - lekváros kalács reggelire mindenki magához tért. A tábor elhagyása után meglepetésszerűen a bélapátfalvi templom következett, mert hát a templomokból sosem elég. Aztán irány Eger. Újabb templom, ha már így benne vagyunk. Volt egy-két jó poszter a falon, mi, skacok?
A kultúra után szabad program, amit legtöbbünk táplálkozásra használt fel. Az egri McDonald's például elég komoly leheles okkupáció alá került. 10 kiló felesleges só bevitele után visszacsordogáltunk a buszhoz.
Utána egy kis borkóstolás következett a Szépasszony-völgyben, Krszita 17. születésnapjára sokan koccintottak, majd haza indultunk.
A visszaút Tábi mester mellett töltve nem volt zökkenőmentes, mármint szó szerint értve, rengeteg volt a kátyú. Egyébként Dávid egy coolface. Ati, Pesti Marci, Dávid, Anna meg én voltunk kb ébren a buszon, mindenki más kidőlt hátul. De nagyon aranyosan aludtatok, fiúk-lányok!
 
  Összefoglalva szerintem elég jó osztálykirándulás volt. :))