verseny 2.0

Megvan az eredmény! - dobpergés -
A túljelentkezés miatt (egyedül Tábi Dávid indult rá a dologra, köszike :D) iszonyatosan nehéz döntés volt, hosszú ideig rágódtam, hogy végülis ki mellett  - Dávid vagy Dávid - tegyem le a voksomat, de végül megszületett az eredmény, ami most ki is hirdettetik:
a (győztes által kiválasztható) Milka csokit kapja: Tábi Dávid 11.C osztályos tanuló! Pampararam.
Íme a szöveg, amivel nevezett és nyert:


Csokoládé

A huszonhetedik század első fele egy nyomasztó, apokaliptikus világ utolsó maradványait őrizte, s az emberi faj utolsó képviselői, mint megannyi egyéb élőlény, halálsorra ítélve tengődött a kietlenné vált Föld nevű bolygón... A múlt században kibontakozott atomháború olyan súlyos következményeket idézett elő, amely teljes sötétségbe burkolta az eget, s az élethez szükséges alapvető feltételek is megszűnni látszottak. Az emberiség utolsó, életben maradt hányada földalatti kolóniákba tömörült, szívükben őrizve a remény halvány, kimúló lángját. Legfontosabb, s egyben egyetlen céljuknak tekintették az élet bárminemű formájának felkutatását, s ennek érdekében állandó jelleggel pásztázták a környéket növények és állatok nyomait vizsgálva...

A távoli nap sugarait halvány derengésbe vonta a fölötte a tornyosuló, hamuszürke felhőréteg, amely komor hangulatot kölcsönzött az amúgy is kihalt, rideg tájnak. Minden egyes lépésével felkavarta az utat borító vastag porréteget, s kényelmetlenül feszengett sugárvédő öltözetében. Az út mentén koromfekete, aszott fák sorakoztak, melyeknek szikár, szerteágazó ágaik rémisztő árnyékot vetettek. Tekintetével a távoli, kihalt tájat kémlelete, ám az életnek a leghalványabb nyomát sem vélte felfedezni. Ahogy lassan körbefordult, súlyos bakancsa alatt, a koromfekete, keményre fagyott talajon halk zörgés hallatszott, amelytől egy pillanat alatt összerezzent. Megtörölte izzadtságtól gyöngyöző homlokát, s óvatos mozdulattal felemelte talpát annak érdekében, hogy megbizonyosodjon a hang forrásáról. Legnagyobb meglepetésére azonban olyan ritkaságot vélt felfedezni, amelyről már az idejét sem tudta, hogy mikor látott utoljára. Tekintetét a bakancsa aljához tapadt csokoládépapírra szegezte, ahogy azonban alaposan szemügyre vette, keserűen konstatálta, hogy a csomagolás nem tartalmaz édességet. Első csalódottsága ellenére nagy érdeklődéssel vizsgálgatta a papírt, kezéről hamar lefejtegette védőkesztyűjét, s tenyere közepébe helyezve meredt a csomagolásra. Ahogy orrához emelte, s mélyen beleszippantott, olyan érzések lettek rajta úrrá, melyek rég elfeledetten rejtőztek a szíve mélyén... Olyan emlékek elevenedtek meg benne, amelyeket már réges-régen száműzött elméjének egy rejtett zugába, s miközben a boldogság édes érzése a hatalmába kerítette, észre sem vette, ahogyan egy könnycsepp legördült az arcán...

Egyedül az ötven szavas kritériumnak nem felelt meg, de ettől most - mint a zsűri egyetlen tagja és elnöke - eltekintek. Congrats!