internet nélkül

Igen, gyerekek. Velem is megtörtént. 7-kor fejeztem be a tanulást (nem siettem el, nehogy megrántsam valamimet, értitek), és egy kis "Explorer-élvezetre" vágytam, amikor ijedten tapasztaltam, hogy bizony nincs internetkapcsolat. Azt hittem naivan, hogy már megint az én gépemmel van valami probléma, mert előfordult már korábban, hogy véletlen megnyomtam egy olyan gombot, ami szerintem ott se volt. De most nem ez történt. Szakmabeli édesapámmal fél órán keresztül küzdöttünk az ügyért, amikor feladtuk, mert kiderült, hogy tévéadás sincsen. Tehát az Invitel szigetel el a külvilágtól. Sokk-ként ért a felismerés (és nyilván titeket is), hogy ha esetlegesen valami iszonyatosan fontos megosztani valóm lenne valakivel, akkor FEL KELLENE HÍVNOM TELEFONON - na de könyörgöm - , postagalambbal vagy füstjelekkel üzennem neki, ugyanis nem tudom Facebookon világgá kürtölni, hogy épp most tört le a jobb kezem mutatóujján a köröm, vagy, hogy elaludtam a hajam, netán lekváros kenyeret vacsoráztam paprikáskrumplival, mittudomén. (Megjegyzem, egyik sem történt meg.)
A kezdeti sokk után azért feltaláltam magam. Meglepő, de van internet nélkül élet. Bár... azért ott volt a gyomromban a görcs, hogy netán most csusszanok le valami fontos információról. Úgy értem, ami tényleg, tényleg fontos.
Aztán amikor az előbb véletlenségből sikerült bejelentkeznem MSN-re, és a böngészőt is sikerült megnyitnom... Na, az remek 30 másodperc volt. Azóta kezdenek visszaszállingózni az emberek MSN-re, a Fb-n pedig 2 percenként látom az állapotfrissétéseket, hogy " internet ♥ ", ill. az Invitel / pr-t testrészekkel és rokonokkal egy mondatban való szerepeltetését...

Kérdés, ami foglalkoztat: oxigén vagy internet?