írok!!!

Nyilván mindenkiben mély sebeket hagyott, hogy kedd óta már megint nem bírtam semmi értelmeset írni erre a szomorúszamuráj blogra. Azonban itt ez a csodás péntek este, amikor is nem megyek semerre, inkább pihenek, mert mit ne mondjak, engem ez a hét kicsit CÉDÁRA lefárasztott! Eddig nem olyan frankó ez a 11. osztály. Sőt, szivacs követ szivacsot. (Nem akarok már csúnyákat írni, de a helyzet egyébként megkívánná...) Az elmúlt 5 napban alig aludtam (és ha aludtam is, alva jártam - kicsavartam az olvasólámpámból a villanykörtét, édesanya kiakadt kicsit, hogy a végén még meggyilkolom magam...). Minden reggel kínszenvedés volt felkelni, aztán az egész evolúciós törzsfejlődésen végigmenni, hogy azért emberi alakot öltsek. (Mit ne mondjak, szörnyen nehezen ébredek. Tényleg, rém gonosz vagyok az ébredést követő egy órában.) Aztán elindulni a suliba, ráfagyni a biciklire. Első órában regenelálódni a fagyási károkból. Aztán lelkiekben felkészülni az előttem álló maradék minimum 7 órára. Írni 1-2-3 tantárgyból, stresszelni és imádkozni, hogy elkerüljem a felelést. (Valszeg fogytam is vagy 500 kilót.) Tesin Niki miatt 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szerezni (Niki bébi, a térgyem kaláccsa' még mindig nem nyerte vissza eredeti formáját és színét :D). De jó volt bundásavatón hatalmasakat nevetni a feladatokon és a végrehajtóin. Szakadni a 9.A-sok bemutatkozó produkcióján, vagy sírni Takács Martin Fiona-jelmezén, vagy Rigó tanár úr Shrek karakterén. Majd' meghalni tesin a felmérésektől. (Még mindig fáj nevetni.) Hallgatni Nikolett önfeledt, de sípoló röhögését. Részt venni Anna fotókiállítás-megnyitóján. Az ölelés világnapján embereket ölelgetni. Majával lyukasórákban lógni. Vagy fakt végén hallani a kicsengetést. (!!!!!!) Pócs Mátéval telefonálni ma reggel, hogy hol vannak a tanszerei és mire kellett vna tanulni... Meg ilyenek. Szóval tényleg eseménydús hét volt. Egyébként már kb szeptember második hete óta könyörgök a szüleimnek, hogy vegyenek ki az iskolából. De nem hajlandóak. Érthetetlen okokból. Pedig vasárnap estétől péntek délutánig őrült depresszióban és iskolaundorban szenvedek. A kettő persze összefügg. Ja! És nem ám hogy matekon lett volna tűzriadó tegnap vagy valami... Áh, ezt a kis boldogság sem adatott meg nekem. Na mindegy. Mekkora királyság lenne, ha tudnánk változtatni a múlton. Pl még többet napoznék a nyáron, és akkor most nem lenne már megint ilyen hullaszínem. (Mellesleg Réka, jól érzed magad? :) Olyan piros vagy! :D:D) Ehhez képest a körmöm is sötétkékre van festve.. Mama kérdezte múltkor, hogy miért ilyen kék a körmöm. Mondtam neki, hogy nagyon hideg van!
Egyébként nagyon örülnék, ha történne már valami kiemelkedően jó. Mondjuk nyernék a lottón vagy mittudomén. Nincsenek nagy vágyaim. Matekon kiszámoltuk, hogy hány szelvényt kellene kitölteni a biztos nyerés érdekében. Hát elkeserítő. Ha nyernék a lottón vennék a sulinak egy McDonald's-ot. Asszem ez a minimum. És akkor Eszti néninek lehetnének beosztottai. Eszti néniről jut eszembe! (Nem gondoltam, hogy ez a mondat valaha is írásban jelenik meg valahol. :D) Milyen pöpec lett az új büfé. Hát szerelmes vagyok belé. Mondjuk még egyszer nem kajáltam ott, de hát ugye ami késik, nem múlik. Vagy mi, fáradt vagyok.
Amúgy a blog színét azért vettem ilyen zöldre, hogy nyugalmat sugározzon meg kicsit vidámabbak legyünk tőle. Hát saját bőrömön tapasztalom, hogy egyátalán nem vált be. De ez van. A szemem villódzik tőle, de a kedvem nem rózsás. Inkább gyomos. Remek. Már ott tartok, hogy nyelvet újítok. Gyomos kedv. Remek. Már gőzöm sincsen miből indultam ki. :D Mostanában (16,5 éve) gyakran elkalandozom. Félelmetes. Rendeznem kellene a gondolataimat. Kéne egy doboz, ahova csak bevágom a nem kívánt gondolatokat és valahova jól elásnám, és elő se szedném többször. Vagy csak akkor, ha pofátlanul boldog lennék, és, hogy legyen már valami bajom. Amúgy ma azon gondolkoztam, hogy mégis miféle problémája lehet, teszem azt, egy macskának. Mert ahogy hazajöttem, a cicám édesen szunyókált a napsütötte betonon és úgy tűnt, hogy egyátalán semmi, de semmi problémája nincs. Lennék macska. Mondjuk inkább valami nagymacska. És védett. És szép. Ez fontos. A hiúság a kedvenc főbűnöm. Ha már egyszer átmegyek cicába legalább nézzek ki valahogy. Például fekete párduc lennék. Vagy oroszlán ♥. Kedvenc állat? Nektek mi a kedvenc állatotok? Ismerek olyan homo sapiens sapiens-t, akinek a kacsa! Rejtély...
Most nézem, hogy már tulajdonképpen szombat van, szóval a "ma" illetve "tegnap" időhatározók félrevezethetők lehetnek... De ha okosak vagytok, akkor rájöttök, hogy a ma=péntek, tegnap=csütörtök.
Úgy érzem, a vége van a szóáradatomnak. és ideje, hogy nyugovóra térjek. Ma éjszaka talán a szekrényt dobom ki az ablakon... Jó éjt. <3