tegnap is ma feküdtem le, ma is holnap fogok

Sikerült elérnem, hogy augusztusban álljak rá erre a "diák-nyári-időszámításra", vagyis hajnalban fekszem, délután kelek. Minden azzal kezdődött, hogy 6-án elmentem bulizni, aztán 7-én is felmentem a városba a Csángóra, és ha már így benne voltam, összeszedtem a többieket és a zárásra is felmentünk. Hétfőn reggel fél 1-kor értem haza. Naná, hogy még akkor éhes is voltam, fürdeni is kellett, fogat mosni, lencsét kivenni, és HOPP!, máris fél 2 volt. Próbáltam aludni, de nem ment. Feltettem a fülest, hátha a zene majd... de nem! Egészen negyed 4-ig forgolódtam az ágyamban, mire elaludtam. És akkor kezdődött AZ a dolog. AZ ÁLMOK. De nem közönséges álmok, beteges, lehetetlen álmok! Abnormális dolgokat sikerült összeszednie az agyamnak és egyetlen szörnyű álomba sűrítenie. Például: aznap éjszaka azt álmodtam, hogy megölök valakit. PEDIG NEM VAGYOK AZ AZ AGRESSZÍV FAJTA. Nincsen pszichopata alteregóm. TÉNYLEG! Nyílvánvalóan valamilyen elfojtott érzésem tört így a felszínre. Majd ha pszichológus leszek, kielemzem magam... Na mindegy. Ez az álom annyira lefárasztott, hogy fel sem keltem egészen délután 1-ig... Másnap éjszaka azt álmodtam, hogy engem és egy barátnőmet kardszárnyú delfinek támadtak meg az Északi-tengernél (FOGALMAM SINCS, vannak-e az Északi-tengerben kardszárnyú delfinek) és miközben próbáltak kimenekíteni, az egyik nő angolul és németül beszélt hozzám, keverve az angol igét német határozókkal, stb... Harmadnap azt álmodtam, hogy egy paraguay-i srác meg egyik ismerősöm ülnek egy teherautóban és engem üldöznek a Terplán előtti kereszteződésben. És utána való éjszaka is álmodtam valamit, de azt már elfelejtettem... Valószínűsítem, hogy ezek a borzalmak a közelgő iskola okozta stressz miatt vannak. Vagy ha nem, akkor viszont megbuggyantam. Az is lehet, hogy alváshiányom van. Pedig ilyen 10-12 órákat alszom, csak nem a megszokott időben. Tegnap is (ami már tonképp ma) fél 1-re sikerült ágyba jutnom, de egészen 2-ig nem bírtam aludni. Úgyhogy olvastam vagy másfél órát. Igen, én SZERETEK OLVASNI! Tök mindegy, én mit szeretek, hanyagoljuk. Szóval ma is 3/4 12-kor ébredtem fel, de csak azért, mert mama csöngetett és a csengőnk hangja meg olyan, mint a sátáné, az agyadba hasít a hangja. Nem lehetett megállni, hogy fel ne kelljek. Ez van idáig. Délután strandra megyek, próbálom kihasználni ezt a... 19 napot, ami még a nyárból hivatalosan hátra van. Ez van velem. Ti hogy vagytok?