oly' rég

Olyan régen osztottam meg velős gondolataimat, hogy annyi dolog felhalmozódott bennem, hogy ha nem írom ki, felrobbanok. Milyen vicces lenne már, ha felrobbannék. Ilyen rajzfilmfigura-szerűen. Baaang. Amúgy az a legjobb a rajzfilmekben, amikor a maci/nyuszi/kutya/béka/szörny... szalad, szalad és egyszer csak elfogy a lába alatt a talaj. És ilyenkor fut tovább. (Megrendült a hitem a fizika tanaiban.) És mikor észreveszi, hogy nincs min tovább futnia, kb. 20 másodpercre egyhelyben megáll a levegőben (fizika FAIL), kigúvadnak a szemei, kiált egyet és csak aztán zuhan a mélybe. Frankón elkalandoztam, pedig én a velős gondolataimról akartam ma írni ide. Amik tulajdonképpen - a kis kitérőm a rajzfilmek világába miatt - elszálltak a fejemből. Faja. Itt ülök egyetlen velős gondolat nélkül. Jelenlegi egyetlen gondolatom, hogy mikor áll már el az eső. Mert elállhatna. Az ilyen idő csak éjszaka jó, mert lehet rendesen aludni. Úgy értem, nyugisan, hűvösben, az esőcseppek kopogását hallgatva. Ez mind szép és jó. De éjszaka! Emiatt az ergya idő miatt (na jó, nem csak, de legfőbb oka ez volt) egész nap a nagyboldogos tesipólómban mászkáltam a házban (vagyis csak a földszinten, tudjátok, miért) és a nyuszi ül a fűben-t énekeltem. (Ez talán most elgondolkodtat embereket...) A délután folyamán körülbelül 1 km-t tettem meg a nappali és a konyha (lefordítva a tv és a kaja) között. Az MTV-n megnéztem vagy 3 Taking the stage epizódot. Nekem Anna, Emily Sones és Ian a kedvenceim.  Annának tök jó hosszú haja van. :) Csak sajnálom szegényt amiatt a 2 fémrúd miatt a hátában. Nem semmi lehet úgy balettozni...  Még mindig nincs velős gondolatom. Semmi korszakalkotóan zseniális ötlet. Lassan a vesém is porzik, vattát köpök, olyan szomjas vagyok, de fel nem állok. Ez olyan, hogy: - Jajj, de kell pisilnem! - Akkor menj el WC-re. - Hajjjjjjjjjj, de nincsen kedvem... Talán mégsem teljesen olyan. De biztosan ismerős helyzet...
Amúgy voltunk Szántaiban "röplabdázni" pénteken. Az utolsó 12 percben sikerült rendesen játszanunk, miután a háló végre a helyére került...
Ja! Tegnap 6 órát töltöttem 12 cm-es sarkakon. Teljesen igaz, hogy 180 centi fölött más az élet. De még a levegő is. És a kilátásról már hagy ne ejtesek szót...


Ma sem sikerült semmi értelmeset írnom. :D De legalább én jól szórakoztam. Írjátok meg, hogy miről írjak.