még magyar

József Attila – Létösszegző versek (1937-es év alkotásai)

Feleletemet egy József Attila idézettel kezdeném: „Csodagyereknek tartottak, pedig csak árva voltam.” Ez a gondolat fejezi ki a költő életútjának eseményeit, amelyről tudjuk, nem volt átlagos. Mindennapjait megkeserítette a szeretethiány, a magány és betegsége.

 (Születésének dátuma azért kiemelendő, mert április 11-e a magyar költészet napja.)

• szeretetlenség (családi harmónia hiánya, szerető kedves hiánya) – anya-nő-gyermek motívumai
• művészi sikertelenség – bűn nélküli bűnösség motívuma
• egzisztencia megteremtésének hiánya – gyermek-férfi; apa-Isten motívuma
• sem barátban, sem családban, sem Istenben nem tudott megkapaszkodni

1931-től járt pszichoanalízisre, ám állapota 1937-re annyit romlott, hogy személyiségzavart diagnosztizáltak nála. Szanatóriumban kezelték, amelyet sikeresnek véltek, ezért hazaküldték nővéreihez Balatonszárszóra. Itt történt meg a tragédia. ’37 decemberében egy tehervonat halálra gázolta a költőt. Máig vitatják, hogy véletlen baleset vagy öngyilkosság történt-e.

József Attila életének utolsó három évét két, egymással ellentétes irányú folyamat jellemzi: helyzete egyre nehezebbé, sorsa egyre kilátástalanabbá válik, költészete viszont egyre nagyobb távlatokat, egyre nagyobb mélységeket hódít meg. A nyomasztó történelmi helyzet és az egyéni sors kettős szorításában születnek a költemények.

• A személyiség szétesése
• A forma fegyelmezettsége, klasszicizálódás (műfajban és versformában pl. a Hazám c. vers 7 szonettje; Hexameterek c. vers)

Az 1937-es esztendő versei a végső összegzést, a végső számvetést fogalmazzák meg. Életrajzi okaira a legfőbb magyarázatot a költő 1937-ben írt prózai alkotása, a Curriculum Vitae adja meg leginkább. Az önéletírásban kiemelt hangsúlyt kapnak a gyermekkorban átélt traumák: az apa eltűnése, a nélkülözés, nevének megkérdőjelezése: Attila – Pista, a Tiszta szívvel című mű miatt kipattant Horger-ügy, az egész életét végigkísérő betegsége és magány. Ez utóbbiak elhatalmasodása készteti a költőt életének számvetésére.

József Attila költészetének utolsó szakaszában íródott versek mindegyikére jellemző a kiegyensúlyozott, jól megszerkesztett forma. Mivel személyisége széthullóban volt, a formában próbált megkapaszkodni, egységet találni.

VÁLASZTHATÓ SZÖVEGEK:

Kész a leltár

Tudod, hogy nincs bocsánat

Karóval jöttél..

Talán eltűnök..

Íme, hát, megleltem hazámat…

Utolsó három versének előzménye a Tudod, hogy nincs bocsánat című vers, amelyben csendes beletörődéssel veszi tudomásul a sorsát. A költő önmagát szólítja meg. ÖNMEGSZÓLÍTÓ VERSTÍPUS -  A költemény szövege egy alapmondatból bontakozik ki: „Légy, ami lennél: férfi”, amely azt a jelentést hordozza, hogy nincsen számára vállalható szerep az életben, nincs családi harmónia, a közéleti siker sem adatott meg neki. A versben fontos szerepet kap a bűn fogalma, amely József Attila szerint az öntörvényű személyiség megalkotásának elmaradása, a valódi szerep betöltésére való képtelenség.

Utolsó verseinek több közös vonása van: feltűnő a formai fegyelem, végső elkeseredettségében a szerelemben próbál vigaszt találni - ez a Flóra-élmény  -, s a kezdetben istentagadó József Attila istenkeresővé válik. Ezek már a végső számadás költeményei. A lírai én számára már a költészete sem jelent vigaszt, egyetlen megoldás a halál.
Közös a versekben a kudarcérzés és az elrontottnak vélt élet fölötti gyász és az időszembesítő jelleg.

Ilyen időszembesítő vers a Karóval jöttél… című.

Karóval jöttél, nem virággal,
feleseltél a másvilággal,
aranyat igértél nagy zsákkal
anyádnak és most itt csücsülsz,

mint fák tövén a bolondgomba
(igy van rád, akinek van, gondja),
be vagy zárva a Hét Toronyba
és már sohasem menekülsz.

A vers önmegszólító, létösszegző, leíró és elemző életrajzot tartalmaz. Fájdalmas, hogy a lírai én élete reménytelen volt, eleve hiába volt minden próbálkozás. E szenvedés síkja fölé próbál emelkedni önmegszólító mosollyal, korholással: „Karóval jöttél, nem virággal”. A virág a szeretet, a szépség jelképe, a karó ezzel szemben élettelen tárgy, agresszivitásra utal.

Az első változatban KÓRÓ szerepelt, ami a szépség hiányát idézi az olvasóban.

A „Hét Torony” a menekülést lehetetlenné tévő világ, a bezártság szimbóluma. Az emberi lét alapvető szükségletei (kés, kenyér, tüzelőfa) hiányoznak az életéből, vágyik a szerető gondoskodásra (párna). Mivel nincs kiút, a vers beletörődéssel zárul.

Az utolsó teljes vers az Ime, hát megleltem hazámat… A búcsúzás, a végső megnyugvás verse. Már nem vádolja magát sorsának alakulásáért. Inkább a világot okolja, azt a társadalmat, amely minden próbálkozását megtörte, végül eljut a feleslegesség átérzéséig : „Így éltem, s voltam én hiába”. A család teljes hiánya jelentkezik. Ám csupán saját sorsát látja reménytelennek, másoknak még boldogságot remél.

Toposzok értelmezése a végén!!!!

Tavasz – nyár – ősz – tél

A 37-es verstermést tehát az önmegszólítás, a személyiség írás általi összetartása, a klasszicizálódás jellemzi, középpontban a bűn nélküli bűnösség motívuma. A formát pedig a fegyelmezettség jellemi(„még jó, hogy vannak jambusok, s van mibe belefogóznom”)

József Attila életének legnagyobb tragikuma, hogy munkásságát csak halála után ismerték el.
1937-es halála után a következő évben Baumgarten-díjat kapott, a Kelet Népe külön számot szentelt neki, ’42-ben emlékbizottságot hoztak létre a nevével.
Abszurd, hogy a költő egész életében a teljességre, az elismerésre vágyott, mindez azonban csak halála után adatott meg neki.